Hetek óta gondolkodom azon, hogy jó ötlet-e belevágni és jó ötlet-e vajon újra átélni mindazt amin keresztül mentem egy év alatt….. ma jött el az a nap amikor nem várhatok tovább… ma érzem újra azt amit alig több mint egy évvel ezelőtt…ma forrt ki bennem az elmúlt hetek eseményének szövevénye….kedves olvasó…mint ahogy eddig is, ez után is hasonló formába próbálom egy fedél alá préselni azokat a dolgokat, amik megtörténtek, vagy aminek meg kell történnie ennek következményeként….kérlek csak úgy kezdj bele ebbe az egészbe, hogy ha időd és energiád is engedi….vagy ha épp nem olvastad az előzményeit egy évvel ezelőtt akkor kérlek előbb azt tedd meg…úgy gondolom, hogy a mai napig példaértékűen hathat és megannyi tanulság vonható le belőle….viszont a mai nappal bezárólag annyi mindennek voltam részese, hogy úgy érzem, kevés az a mondanivaló amit a sorokba rejtettem és még egy csepp eszenciával kell megöntöznöm….a következő itt leírtak, egyszerű ám annál kacifántosabb szálra fűzhető mások, vagy épp saját magam által feszegetett gondolatmenetek felszínre bocsájtása…nem hittem volna akkor este, hogy újra itt fogok tartani, de valahogy mégis úgy hozta az élet, hogy elinduljanak ismét a bennem fortyogó igazság szérum hatóanyagai…és ugye, ki ha én nem jelzővel illethetném, hiszen rám került a sor….én tartok ott, hogy még egyszer…még inkább kitisztultan és érthetőbben….de nem utoljára….fiúk és lányok………………………………….

….nem is olyan régen történt meg, hogy hitet ébresztett bennem az, hogy még lehet remény az emberekben és esélyt kell adnom, hogy meg is találjam….hittem abban, hogy nem mindenkit vezet ugyanaz a cél és nem akar mindenki beállni a sorba….hittem ártatlannak vélt szemekben és hittem ártatlannak vélt lányokban….hittem a pillanat varázsában, hogy az enyém és nem másé…..hittem, hogy tanultam abból a sok hazugságból ami körülvett és ezzel más alá áshatom az árkot…hittem, hogy bizalmat ébreszthetek és bizalmat ébreszthet bennem más…hittem ígéreteknek, amik a szemem láttára váltak egyszerű szavakká…. Rá kellett jönnöm, hogy egy perccel sem vagyok előrébb, és nem érzek újat, csak az elmúlt éveim összegyűlt fájdalmát….és igen ebben a pillanatban is….holott a holnap ingatag talaja a mai nap elvetett magjai miatt olyan kiszámíthatatlan és nem sejthető….nem lehet alapozni semmire és senkire…az emberi természet ösztönszerű viselkedése nem egymásért, hanem egymás ellen, vagy épp csak magunkért jelzővel ábrázolható….ahol mindenki a saját maga sorsa kovácsa és bármit teszünk azt csak magunkért és nem másért…bármennyire is szeretnénk azt hinni, hogy tűzbe nyúlunk valakiért, a tudat alatti gyarlóság ösztöne által nem nehéz rájönni, hogy minden tettet csak és kizárólag a magunk boldogságáért teszünk….nem is lenne ezzel baj, ha ezt képes lenne bevallani magának a világ legalább egy morzsányi része….sajnos be kell látnom, hogy nem sorolhatom saját magamat sem ebbe a részbe annak ellenére, hogy bármilyen helyzet is legyen mindig is az egyenes beszéd híve vagyok, hiszen a soknál is több olyan tettem volt életem során, ami ellent mond ennek…..sajnos még több elszomorító dolgot láttam ami még jobban ráébresztett minderre.. Biztos sokan dörzsölik most a tenyerüket, hogy így alakult az életem az utóbbi időben…persze ők is tudják, hogy én nem haragszom se rájuk, se senkire… mennyiszer hallottam vissza az utóbbi időbe, hogy mi megmondtuk, hogy ez lesz Czakó….és tudom és mindenki tudja…de mi van ebben…semmi….igen elhagyott egy lány, mert így kellett lennie, mert rájöttünk, mégsem egy malomban őrlünk…nem először történt ez meg, de tudod Te is, hiszen le van írva, ha nem is részletesen de minden benne van aminek benne kell lennie...nem kívánom senkinek még annak sem, aki úgymond nem bánt szépen velem, hogy azt érezze amit én és úgy kelljen élnie ahogyan nekem…a magam fajta embernek nehéz érvényesülnie ebben a világban…valószínűleg ezért is tartok ugyanott mint egy éve….ezért nem tudok egyszerűen dűlőre jutni a korombeli lányokkal, mert annyira másfelé vezetnek a gondolataink…az elmúlt időben rengetek lánnyal és rengetek fiúval beszélgettem….legtöbbször valami idegennel kerültem szóváltásba, de egyik beszélgetést sem éreztem úgy, hogy tartana valamerre.. nagyjából ugyanarról szóltak és lassan már a sablonossá vált stílusomat használtam, mert újat nem tudok mondani, mióta az agyam elérte a szellemi fejlődésem érdemi végpontját… ez úgy nagyjából hat-hét évre vezethető vissza.. amióta is nem történt velem olyan egyik nap sem amire nem számítottam volna úgy különösebben, hogy meg fog történni előbb vagy utóbb…így állok most is, hogy semmi újat nem tudok már mondani és semmi újat nem tud nekem más sem mondani…………..ugyanaz a történet forog le és ugyanazt élem meg percről percre…kínok és fájdalmak között feküdtem le újra…újra elnémította a torkomban lévő gombóc a hangomat. Talán így volt jó, mert féltem volna, ha nem így van, akkor olyan dolgok kerülnek felszínre belőlem, amit jobb, ha inkább csak én tudok…sok mindent elárulok itt, de azért nekem is lehetnek és vannak is titkaim...ez így van rendjén.. most így hozta az élet, hogy folytassam azt amit egykor befejezettnek véltem...vissza kellett térnem oda ahonnan elindultam, hogy onnan merítsek…oda ahol kamaszkorom évei kezdődtek és a mai napig nyitott kapuval vár…az éjszaka.. sokszor kellett átsétálnom az utóbbi időben, hogy lássam azt amit látnom kell.. láttam lányokat….fiúkat….párokat…talán egyik sem volt jobb mint a másik és egyik sem rosszabb.. mivel mindegy merre néztem, merre sétáltam, ugyanaz várt…volt hogy csak itt a telepen, de volt hogy a városba merészkedtem…ott kicsit rosszabb volt a helyzet…újra láttam bandákba verődött fiúkat akik az éjszaka királyainak hiszik magukat valamiért, holott egyedül nyilván anyu kedvenc kisfiai…menők, mert csapatban füttyentenek lányok után, de a szemükbe egyik sem merne belenézni…vagányok, mert százezer forintnyi ruha van rajtuk, de ha a következő kört nekik kéne állni, biztosan ésszerű magyarázatot kapnánk…ők azok fiúk akik szeretetet adnak a tini lányok szájába….ők azok a tini lányok akik még mindig azt hiszik, hogy szeretetet kapnak jóval idősebb fiúk szájukkal való kielégítéséért cserébe a diszkó mögött, vagy a vécében…ők azok a fiúk és lányok akiket egy cél vezet és egy sorban állnak szeretetért és gyűlöletért…akiknek a jövő szó egyenlő a következő öt perc leforgásával, de még az is ingatag…ők egy más célért harcolnak, mert az igazság láttán szörnyülködve kellene fejet hajtva menekülni önnön maguk elől…bár ne néztem volna tovább és inkább csak sétáltam volna……láttam párokat csókolózni miközben a lány kinyitotta a szemét és az enyémbe nézett… láttam párokat ölelkezni miközben a fiú háttal állt nekem és a lány az én szemembe nézett…..fura dolgok ezek és valahogy engem kényszerít lelkiismeret furdalásra, holott csak szemtanú vagyok…csak sétálok…és mégis én jövök a sorban aki megmondja, aki kinyitja a szemét vagy mások szemét…ezek a fiúk és lányok akik harcolnak, nem az élettel, hanem az életükért azért, hogy ne fájjon látni, hogy mi is történik…egy ideig megbánást éreztem magamban, hogy régen mennyi mocskot írtam le és, hogy most is azt teszem újra… és utána mégis a kezét fogtam egy olyan lánynak, aki hosszú ideig tudott ellentmondani azoknak a dolgoknak, amiket leírtam…de ahogy a történelem megismétli önmagát, most én is azt teszem, mert megint nekem lett igazam.. bár ne lenne, és bár ne úgy lenne, ahogy én látom……..mi bezzeg még gyerekek voltunk, de ti már szégyellitek a szót és eltapossátok a benne rejlő varázsát…mi gesztenye háborúzunk, de ti már az utolsó szar mocskos diszkóban rázzátok magatokat…hol van a szülői szigor, és hol van az apai pofon…hol a francba lenne ugye…gyerekek szülnek gyermeket.. tizenkét éves szexisnek mondott lányok hasonló korban lévő barátjukat elégítik ki iskola után...szó szerint dugnak, ahogy az a nagykönyvben meg van írva…nem kívánom egy anyának sem, hogy szeretett lánya akiről valójába mit sem sejt, húsz éves korára kiégjen…nem kívánom egy anyának sem, hogy alkoholistává vált férje adja prostituáltnak saját lányukat… nem kellett sok idő, ehhez sem, hogy rájöjjek, hogy nem csak az, az örömlány akinél pénzért kaphatsz pár kellemes órát…persze ebben is lehet élvezet valamely fél számára…de kinek mi…és talán jobb, talán nem, hogy csak fizetsz és azt kapod amit szeretnél, mint sem, hogy előtted esik el és törik darabokra percek alatt egy lány, mert pár egyszerű ám annál költőibb kérdés következtében, nem hagyja el egy értelmes szó sem a száját…......sok év alatt sok háznál fordultam már meg és az én kis szobám is ha feltárná titkait, bőségesen lenne benne áhítat…ha csak visszagondolok, összeszorul a szívem, hogy mennyi lány tört össze a szemem láttán és mennyi fiú dőlt be lányoknak, akik elszedték a pénzüket…mellette még ráadásul ott csalja meg ahol nem szégyelli…..hány lány van akinek nem számít, hogy ki vagy csak legyen egy hintó a kerek feneke alatt….hány fiú van aki még mindig arról álmodozik, hogy egyszerre élvezzen két tini lány szájába… mennyire elszomorító, hogy saját fülemmel hallok történeteket lányoktól és fiúktól, akik hasonló cipőben járnak és tőlem várnak megoldást…mennyire egyszerű lenne pedig és mégis milyen keserű tud lenni a méz… hol volt nekem ilyen gondom, hogy lányokkal keljen foglalkoznom…miért nem elég ma a srácoknak, hogy a térre menjenek le focizni…kiskutyák vagytok a szemembe nem pedig férfiak… miért nem elég ma a lányoknak, hogy otthon segítenek anyukájuknak…filléres kislányok, pénzes bunkók testéért áhítoztok egy kis szenvedélyért…rájuk mondják, hogy plázapicsák, akik elérhetetlennek tartják magukat, mégis pár kedves szóért cserébe bárkivel bárhol....akik egy szex és new york műsor világában nőttek fel és a divatlapok mondják meg, hogy kik ők….aztán csodálkoznak, ha átverik őket… mennyire sajnálom az ilyeneket.. de talán meg is érdemlik, hogy így bánnak velük, mert csak egy kicsit kéne sminkelés közben a tükörbe nézni….de egyéniségek, meg szépek és elérhetetlenek… kinek kell bizonyítani… miért nem látják, hogy egytől egyik egyformák az utcán és mégis kinevetik, hogy a másik milyen ruhában van… kedves olvasó….egy olyan világban élünk, ahol mindenki tökéletes, szép és okos…mindenki több mindenkinél és mindenki elveszi a másét… és mégis mindenki szeretethiányban szenved, mert nem képesek engedni az elvárásokból...a kivételek száma pedig annyira kevés, hogy aligha több egy százaléknál… Nekem ki nézné el, ezek után ha magamat megszégyenítve bánnék lányokkal…nyilván senki… pedig én is megtehetném, mert nem egy lány van, akivel beszélgettem, és bár testi adottságaim hiánya ellenére pár keresetlen mondat után könnyedén húzhattam volna csőbe bármelyiket….ki nézné el nekem, ha a bosszú pártján állnék és visszaadnám mindazt a keserűséget amit más adott nekem…senki…pedig mennyi mindent tehetnék, mennyi minden van a zsebemben, amivel porig égethetném egyszer s mindenkorra minden bánatom….mi értelme lenne…semmi.. bőven elég egy két finoman hintett szóval érvelnem az igazam mellet és úgyis fájni fog az igazság….

kedves fiúk, akik szívesen szóltok be nekem az utcán és szívesen ütnétek meg ott helyben….miért nem teszitek és miért csak a szátok nagy, mert van mellettetek pár kislány, akik még az általános oskolát is alig járták ki…

kedves kislányok, akik szívesen nevettek jókat rajtam és bár a fél város végig ment rajtatok, mit számít ugye…kívánom, hogy csak egyszer beszélgetésbe elegyedjünk egymással és hajtsátok le a fejeteket utána, hogy így éltek…

kedves fiúk és lányok…ha ezek után úgy hozná az élet, hogy találkoznánk, tudd, hogy nem lesz bennem előítélet…tégy úgy, mintha nem is olvastad volna, és nem tudnád, hogy ki vagyok…

Kedves mindenki... sajnálom, ha ezek után tükörbe nézel és magadat véled felfedezni ebben az írásban... sajnálom, hogy újra meg kellett ezt tennem, mert nem szívesen tettem…

Köszönöm, hogy egy pár percig elvontad figyelmedet az msn villogó ablakáról és pár percre önmagad lehettél egy világban, ami a tiéd…

Köszönöm, hogy időm és energiám lévén megírhattam ezt a bejegyzést, remélve, hogy ez lesz az utolsó…

Fiúk és lányok…kívánok sok sikert a világotokban és kívánom, hogy sose keljen felébrednetek belőle, mert nem biztos, hogy lábra tudnátok állni……………..