Nem számít, hogy honnan közelítem meg, hiszen nem könnyű se innen, se onnan…voltaképpen azért, mert annyi mindent láttam és hallottam és részese voltam.. talán ha a legegyszerűbben akarnám jellemezni, akkor tapasztalatszerzés, némi eszmecsere, ezzel együtt valótlanságok tömkelege és a tudatlanság felülkerekedése a tetten.. egyszóval  egy történet az elmúlt nyárról …. Egy nyárról ami ismét emlékekkel teli pillanatokból fűzőződik egy láncra….szintén ugyanez a nyár ami alatt rengeteg időm jutott arra, hogy átgondolhassak ezt azt… első sorban magamat kellett értékelnem ismételten és sokadszorra, mert volt akinek majdnem sikerült ellenem érvelni, hogy talán rossz úton járok.. de ahogy az idő eddig is, talán ezután is engem fog igazolni.. a következő itt leírtakat üzenet jelleggel írnám a tanulságot meg aki akarja az tegye a saját zsebébe….talán ami említésre méltó lenne és érdemesnek találom róla írni az egyetlen egy nap a nyárból….mivel amúgy sem volt túl mozgalmas ezért tartom ezt a napot lényegre törőnek….egy nap ami alatt olyan szinten tükrözte az emberek képét a tudatlanság, hogy az már nem is emberi….egy kis beharangozó itt-ott, egy jól megszervezett program, pár ezer ember, egy már bevált helyszín és már ott is vagyunk az ország legnagyobb extreme sport rendezvényén….mivel az elmúlt nyolc évben, szinte mindig volt valami ami miatt „ott kellett lennem”….volt, hogy break verseny, volt hogy footbag verseny, volt hogy fellépés……ezért úgy gondoltam, hogy idén már rituálé szerűen, de csak megnézem, hogy milyen lehet most, hogy nincs egy olyan program sem már ami az elmúlt nyolc évben volt és érdekelt…persze nyomós okom volt, hogy menjek amúgy is a bevásárló központba, így nem sok minden akadályozott meg, hogy a tetőkertre is felkukkantsak…délután egy órakor már szemtanúja is voltam a ”hatalmas eseménynek”…fél óra sétálgatás….vagyis félóra szenvedés, hogy egyik pontból a másikba verekedjem át magamat a tömegen elég is volt…ezt kárpótolta, hogy a megbeszélt időpont helyett előbb összefutottam a párommal….egy-két mondat váltás után Ő még bement a barátnőjével az áruházba, addig én ismételten terepszemlére kerültem…..ekkorra már elég kellemetlenül éreztem magam a látványtól…..én nem sokat értek a mai divathoz, meg stílusokhoz….vagyis egyszóval mondhatnám divatstílusokhoz….de ami ott volt…csak hogy szemléltessem…összesen másfél órát voltam ott, ezalatt úgy mérlegeltem, hogy az átlag korosztály nem hinném, hogy több volt tizenhét évnél….ezzel nem is lenne baj ugye…..az én neveltetésem nyilván régebbi módi, mint a mostaniak, de azért egy s mást nekem is megtanítottak….nem tudom, hogy az ott lévő tinik nyolcvan százalékának a szülei mit csinálnak, de hogy nem látják a saját gyereküket, hogy mit vesznek fel, vagy talán ők maguk adják rájuk, nem tudom….de, hogy konkrét példát említsek meg…valahogyan szóváltásba kerültem egy tizenkét éves sráccal…egy furcsaságot véltem felfedezni a fülében, mégpedig egy cannabisos emblémával ellátott fülbevalót…megkérdeztem, hogy azért úgy nagyjából tisztában van-e vele, hogy mégis mi az…nem lepődtem meg amikor felvilágosítást tartott nekem róla, és büszkén mondta, hogy a szüleitől kapta….ehhez nincs is több hozzáfűzni valóm……….szóval a legtöbb amit láttam ez az úgynevezett emo réteghez sorolja magát tini volt…biztos vagyok benne, hogy az ég világon fogalma sincsen a felének, hogy mi a fenét is képvisel ezzel és, hogy ez mit jelent… lényeg a szemre fésült haj, hogy ne lássa az igazságot, hozzá jobbnál jobb fekete ruha, pár testékszer és készen is van….ezzel néztem szembe bármerre fordultam…..nem tudom, hogy mit kerestek ott igazából, hiszen elvileg ez a nap a sportokról és versenyekről szólt…az mellékes, hogy fele annyi gördeszkást vagy bringást nem láttam, mint tavaly… bár ne lenne annyi háttér információ a fejemben, hogy valójában semmi másról nem szól az egész csak a pénzről és reklámokról….ettől függetlenül érezhetjük jól magunkat ott….megvehetjük az ötszáz forintos csapolt sört aminek az íze leginkább a vízre hasonlít…ha megéheznénk akkor válogathatunk mindenféle finomságból, többek közt a hét-nyolcszáz forintos gyrosból ami még kinézetre sem hasonlít az eredetihez, csak hozzád vágják, hogy nesze egyél, ne halj éhen…. érezhetjük jól magunkat olyan koncerteken ahol a tömeget szó szerint küldik el az előadók melegebb éghajlatra, utána bezsebelik az ezért járó fellépési díjat és jót nevetnek a sok hülye emberen…persze a taps nem marad el, talán még vissza is hívják őket….mivel már délután eljöttem a helyszínről, mindezt csak az elmúlt évek tapasztalataiból írom…idén talán még rosszabb is volt a helyzet, hiszen az elmúlt évek esti hangulatát meghatározó fellépő figura idén nem volt jelen, éppen ezért nem volt nekem sem semmi keresni valóm ott este….. a másfél órás ottlétemből körülbelül negyven perc volt amit beszélgetéssel töltöttem, amiért azt tudom mondani, hogy megérte elmennem….egy olyan ismerősömmel találkoztam akit éves szinten maximum kétszer látok, mivel nem itt él…röviden egy pár sor róla remélve, hogy nem veszi zokon…róla azt kell tudni, hogy országos bajnok volt yoyoban, kijutott Amerikába a világbajnokságra, most meg Angliát záporozza a tudásával, emellett zenét készít….számomra ebben semmi meglepő nincsen, mivel ide s tova több mint 4 éve ismerem….viszont a meglepő hír számomra az volt amikor elbüszkélkedett, hogy időközben megházasodott…hozzá kell tennem, hogy huszonegy éves és az, hogy ennyi idősen valaki ide jusson, szerintem példa értékű…-innen gratulálnék neked ismételten Krisztián…….még pár szóváltásra jutott időnk, utána neki zsűrinek kellett beülnie, így véget is ért a beszélgetésem vele…sétáltam még egy kört, közben újabb ismerősökre tettem szert…két footbages rég nem látott ismerősömet láttam meg, ami később úgy tűnt, hogy lehet, hogy nem elég régen láttuk egymást…számomra ez már nem volt egy az előbbihez hasonló kellemes beszélgetés…körülbelül másfél percig tartott, amiből az derült ki, hogy ők tartják a bemutatót, de idén egy telefon sem jött felém, hogy esetleg mennék-e és képviselném-e én is a sportot….lényeg róluk, hogy őket ismertem meg legelőször annak idején amikor elkezdtem ezt az egész babzsák bohóckodásomat… nem volt semmi konfliktus közöttünk, együtt utaztunk versenyekre, együtt söröztünk….és érdekes mód mennyire fukar és önző az ember…én próbáltam beszédbe elegyedni velük, de lehet jobb lett volna, ha inkább elsétálunk egymás mellett…szóval ilyen is volt…innentől már a látvány okozta kellő hányingerrel, hazug emberek társaságával gazdagodva, megizzadva, megszomjazva, döntöttem úgy, hogy idén pont elég volt az amit láttam….a rendezvény hangját és látványát elhagyva ment végig a fejemben nyolc év emléke….amikor a legelsőre azért mentem el, hogy görkorival bizonyítsak a rámpákon, és csodálhassam, a profik tudását….amikor alig ha ezer ember volt kint összesen, és azok is javarészt sportolók voltak…idén meg szánakozva hagyom el a területet remélve, hogy jövőre nem visz rá a lélek, hogy még egyszer a közelébe menjek ennek a rendezvénynek..…hogy már ez sem a régi……az áruházban a párom társaságában és egy fagyival próbáltam meg helyretenni magamban a látottakat…kis megnyugvás, kis üldögélés és jobb híján inkább hazajöttünk…..újabb emlékekkel gazdagodva…régi emberek új arcát megismerve...de a tapsot még mindig hallom…miközben kizsebelnek…leszólnak…de jól érzed magad………