2009.01.06. 21:18, czakoka
Ez még mindig ugyanaz, még nem mondtam el mindent,
Ideje, hogy bevalljam én a mai napig hittem,
De tovább kell küzdenem, mert utolérem magam,
Szorít az idő, de most még betartom a szavam
És elhiszem neked, hogy jobban tudod nálam
Pedig én írtam, mégis önmagad nyomában,
Eltévedtél egyszer mikor még lett volna esélyed
De a tükör nem tévedett, többet nem kell belenézned.
Én látom a szemedben, hogy félsz az igazságtól,
Mert elhitetik veled, hogy pénzt kapsz az apádtól,
Pedig a becsület az, ami mindennél erősebb,
Ha hazudsz magadnak attól nem lesz több belőled.
Én még bőrömön éreztem, a valóság fegyverét
Egy évtizednyi emlék, mögöttem egy tucat kép,
De a sebeim összeforrtak, megbocsátok nektek
És a kérdésedre, csak kérdéssel felelek
Mert ha elmondanám, hogy mi az, amit én tudok
Te lehet, hogy elbújnál, míg én a való után futok.
Most újra kék az égbolt, a tavasz már csak emlék,
Én emlékszem mikor a fiúk még a lányokat nézték.
Ma meg becsukom a szemem, mert amit látok nem tetszik,
Hogy a kislány a haveroddal, két szó után lefekszik.
Ilyen a világ, az álmaid csak remények
Mire felébredsz reggel, vége a mesének.
a zsebemben egy kép maradt a többit már nem látom,
nekem nem volt gyerekként, márkás kabátom,
csak néztük a nagyokat, és nem értettük soha,
hogy rajtuk eredeti volt, rajtunk meg szakadt ruha,
de felnőttem azóta, és megtanított az élet,
meg az a pár jobb kéz, ami a bajból kisegített.
Köszönöm nektek és nem felejtem el,
Különben nem lennék itt, és nem mesélném el,
Ami az én életem, mégis felismerted magad,
Pedig a történet egyszerű, ezek csak hétköznapi szavak.
Ez csak mese, csak pár darab belőlem,
Egy lány maradt csupán, aki örökre a szívemben,
Ez erről szólt, én már nem kérek többet,
Csak Őt akarom, amíg a szerelemtűz éget.