Bár a télnek már jócskán vége van és ahogy a tavaszi ruhák felváltják a télit, úgy próbáltam a gondjaimat is mélyre pakolni a szekrénybe…mondhatni csordultig tele lett, és talán ezért is kellett ez kis idő, hogy újra ide ülhessek…persze most éppen esik az eső, és fúj a szél is, a nap meg nem akar előbújni, hogy egy kis melegséget hozzon...pedig nincs is annál jobb…mint amikor a reggeli rutin műveletek előtt arra ébredsz, hogy a napsugarak belopóznak az ablakodon…a pillanat heve amit akkor élsz át…annyira jó érzés…máshogy indul az egész nap tőle…aztán vissza a valóságba…szól az óra és menni kell…meló, iskola, vagy épp bármi…az idő mint valami ellenség úgy irányít mindent és mindenkit…mostanában úgy érzem, mintha elszállna felettem…a napok szinte perceknek tűnnek…a hideg is kiráz ha csak egy pillanat erejéig bele gondolok akár abba, hogy az elmúlt tíz évem hogy rohant el…mintha múlthéten még gesztenyeháborúztunk volna, olyan közelink tűnik…félő, hogy így megy el még tíz év és a többi idő is…olyan nehéz így megtenni azokat a dolgokat amiket később lehet hogy megbánnék…nem mintha sok ilyen lenne, mert azért felveszem a versenyt és minden nap próbálom magam előtt eltitkolni, hogy valójában mi is folyik a saját környezetemben…amiket látok vagy hallok…az a kevés valóság amit leszűrök mindenből…és nem azt mondom hogy jó felé haladnánk, hanem éppen ellenkezőleg...mindvégig arra törekedtem, hogy saját magamat tudjam elfogadtatni egy olyan világban ahol az ember gyarlósága mellett, a szíve legmélyén ott lapul melegség…most már csak nézem ahogy te próbálod…hisz én a saját csatámban már bizonyítottam és emelt fővel szálltam ki…mára már beértek a féltve nevelt gyümölcseim…persze nap mint nap szakít le belőle valaki, de nem izgulok már emiatt sem…ha kell akkor ültetek újat ami csak jobb lehet…nem mintha nekem annyi időm lenne, hogy napjaim számolva csak a babérokon ülve várjak amíg az ölembe hull a csoda…hisz az egyetlen mozgatóelem az engem is hajt…de ahogy az éremnek is van másik oldala…és nem is biztos hogy olyan fényes, mint ahogy azt állítják…a nappalokat felváltják az éjszakák…amikor megnyugszom…jut időm magamra, hogy átgondoljam, nem-e tettem valamit amit máshogy kellett volna, ami talán befolyásolja a holnapot…és akkor beteszem a kedvenc zenéimet, és csak ülök csendben…miközben a monitor fénye megvilágít, és szól a zene…akkor kikapcsolok és csak arra tudok gondolni, hogy milyen csodás ajándék az, hogy még ha egy ilyen világban is, de kaptam egy kis időt…és így alszok el…napokban sem tudnám megszámolni, hogy mennyi időt töltöttem már itt csücsülve, csak azért, hogy másokat próbáljak meg jobb belátásra bírni…de nem bántam meg…egyetlen egy szót sem amit leírtam……persze ez mind rólam szól, de talán a sorok között feltárt igazság fájdalmas lehet annak aki látja…aki képes arra, hogy csak egy percre nyissa ki a szemét ha megy valahova…mert az emberek többsége csak a célokat jelöli ki, de az odajutás az nincs megtervezve…csak a fejünkben…ahol sok ezer kis dolgozó már a gondolat előtt teszi helyére a tervrajzokat…és ők döntik el, hogy melyik az a pillanat amikor el kell, hogy juttassák nekünk…amikor a másodperc töredéke alatt keresik meg több ezer fiókból…és kinek mi a cél...amit elhitetnek vele vagy amit saját magának hazudik, ki tudja…néha úgy képzelem el, hogy születésünk előtt mintha beprogramoznának minden félét az agyunkba, hogy mikor mit kell majd csinálnunk…de szerencsére vannak akiknek sikerül kibúvót találni a programozás alól…a többiek, meg elhiszik amit látnak…de én nem hagynám eltusolni azt a rengetek kamut…ami nap mint nap körül vesz bárhol vagyok…mert attól még hogy a tv-ben nem mutatnak valamit az még van…de már nem izgat…nincs benne semmi………nincs benne semmi különös, hogy  bevezetünk minél több adót, mert költözni akar egy nagyobb villába az egyik főnök úr…abban sincs semmi, hogy az árakat oda emelik, hogy egy nyugdíjasnak olyan döntést kell hozni, hogy élelmiszert vesz, vagy kirakják a házából…amit talán még az ő nagyapja épített a két kezével, de egy jó kis irodának pont megfelelne…persze az sem gond, hogy már alapanyagokat is külföldről hozunk, mert ugye a szeméttelepeken nem sok minden teremne meg…sorolhatnám még…de kit zavar ez amíg nem kell beszélni róla…mert az ember annyira okos….mindig is annak hitte és annak hiszi