Volt amikor megtalálta magát…volt amikor eltévedt…járt..látott, hallott egyet s mást…járt az úton amit keresett.. olykor kicsit letért róla…nem messzire csak éppen annyira, hogy elkerülje azt amit nem szeretne…látott és hallott sok dolgot…nem sokkal többet mint más…nem élt többet…pont ugyanannyit…csak máshol járt…egy más világban…más érzésekkel…elindult a maga útján, aztán elakadt rajta…elesett...majd újból felállt és továbbment…volt valami ami továbbvitte és mennie kellett…nem volt kit követnie, nem volt ki követné…csak érezte…érezte hogy mi vár rá…megálmodta magának azt amit szeretne…tett is érte…nem voltak nagy álmai…nem voltak nagy tervei…kirakott egy képet…apró darabkákból hosszú évek alatt…elkészült a kép…megtalálta önmagát..megtalálta a társait…csinált ezt meg azt…mindenben helyt akart állni…bármit csinált, neki mindig ott kellett lennie a legjobbak között…bizonyítania kellett…vagy saját magának vagy másnak…maga sem tudta, de ösztönzést érzett mindenben….ösztönözte, hogy van benne tehetség ahhoz amibe belekezdett…időközben pár darabot elhagyott a képből…vagy talán nem is volt teljes soha…barátokat talált, barátokat veszített el…szerelmet talált, majd összetört a szíve…elesett az úton…nem volt több ösztönzés, elvesztette saját magát…elvesztette az értékeit, az erejét…földre zuhant és milliónyi darabban gurultak szét a gondolatai és az érzései szerte a világban…nem tudott utána futni, hogy elkapja azokat…nem is volt hozzá ereje….feladta……………fel adott volna mindent, ha éppen nem találta volna meg az egyik darabkát….megcsillant rajta a fény…messze volt, de nem elérhetetlenül….úgy csillogott, mint a könnybe lábadt szemei…amit képtelen letörölni vagy eltitkolni magának…és felállt…a csatatér közepéről és vérző sebeit ápolva harcolt tovább…reményt látott..újabb darabkákat talált a képhez…mélyen eltette, tudta hogy szüksége lesz rá…vitte magával a harcban…néha napján elővette és nézegette…tudta hogy, megtalálja a többi darabkát is…tudta, hogy valakinél ott vannak azok az apró darabok amik tőle hiányoznak…talán egy barátnál…talán egy lánynál….elvesztette a hadsereget és magára maradt a csatában…egyedül kellett mennie és keresnie…kereste az álmát…kereste a társait…kereste az igaz barátait…keresett egy lányt…egy lányt aki majd azért szereti aki…aki úgy fogadja el amilyen…akivel az utcán is úgy megy végig, mintha nem létezne körülötte senki és semmi…akiben megbízhat...nem értette, hogy hogyan jutott oda ahol tartott, nem tudta ki küldte, nem tudta miért küldték…de hitt valamiben…vagy éppen valakiben…csak ennyit érzett…nem volt semmije csupán az apró darabkái a képből…ezzel próbálta megtalálni az utat amit elvesztett…amihez olyan közel volt…már járt is rajta…még is letért…ment egyedül, barátok nélkül, lány nélkül, sebekkel, emlékekkel tele…olyan mélyen járt amilyen mélyen még senki…látott annyi mindent amit más nem lát ennyi idő alatt…persze nem siettette senki..hisz csak a saját magával vívott csatában esett el…tudta hogy benne van a hiba, nem másban…tudta hogy nem lesz könnyű, még is elindult…harcba szállt önmagával…elővette a darabkákat…megint álmodott…megint érezte hogy mit kell tennie…nem volt földöntúli képessége, nem volt kozmikus ereje…csupán egy nagy gyerek volt álmával a kezében…semmi más nem volt neki…fájt a múlt, fájnak az emlékek…kívülállóként látta önmagát…még nevetett is rajta…bár szemei könnyesek lettek és bár inkább sírt volna, de eszére hallgatott hisz gondolkodása mindig is erősebb volt, mint a lelke….látta vérző sebeit…látta hogy szenved…éjszakákon át…álmatlanul…néha ittasan…várt, hogy mikor jön könny helyett álom a szemére…tudta hogy nehéz lesz, tudta hogy fájni fog…de eljött a pillanat…..azt mondta magának, hogy megérte…most már érti…nem akart sokat….talán nem is tudta hogy lesz-e értelme…talán bele sem kellett volna kezdenie….de így érezte aznap este…így tudott győztesként kijönni a harcból…azt gondolta, hogy majd Ő…és akkor majd Őt…..Ő akart lenni az akire figyelnek…akire csak egy kicsit felnéznének…vagy csak elismernék egy kicsit…látott valamit önmagában….valamit amitől ő más…amitől majd máshogy néznek rá…elhagyták a barátai…éveken át hazudtak a szemébe…még talán most is….elhagyták a társai…kereste a hibáit, kereste mások hibáit….egyedül ment, hallott és látott…új álmok jöttek…új darabkákat talált….annyira újakat, hogy összefüggést sem látott azok között amiket eddig féltve őrizgetett….rájött, hogy ez már nem az kép….teljesen új…most már ezt kell követnie…új álmával és új képkockákkal a zsebében ment tovább…porba vetette eddigi emlékeit…elengedte  a múltat…jöttek új barátok, új társak, új lányok….az álom megmaradt..egyre több darabkát talált út közben…annyit, hogy nem tudott különbséget tenni közöttük, hogy melyikre is van igazán szüksége….volt amit megtartott, volt amit ismét eldobott….már látta, hogy mi fog kirakódni…addig-addig rakosgatta, hogy már alig hiányzott belőle pár apró részlet….talált valakit…talált valakiket…barátokat talált…újakat…régieket…még mindig fájt neki…fájt, hogy nem teljes a kép…fájt, hogy az álma a zsebében porosodik…nem félt hogy kárba veszik, hiszen már a kép is majdnem készen van….de még mindig az üresség töltötte ki a mindennapokat….míg nem…talált még egy darabot…nem is gondolta, hogy megtalálja…sok ideig várt rá…sok ideig kereste…rátalált önmagára…újra elindult az úton…nem kellett hozzá senki aki mutatná vagy akit kövessen….már nem volt egyedül…körülvették azok akiket keresett…barátok…..önmagára talált egy lányban…újra érzi azt amiről azt hitte hogy soha többet nem fogja…bár fél…kételyek vannak benne…hiszen olyan nehéz volt a harc…olyan nagy volt a kűzdelem….de kénytelen bízni..biznía kell benne és önmagában…zsebéből elővette a már elhalványodott porosodó álmát…még egyszer utoljára megnézte…már nincs rá szüksége…már nem kell követnie…így hát ismét földre hajította…de most már büszkén, beteljesülve….most már csak tovább kell keresnie….továbbmennie ezen az úton..ami még mindig ingatag..hisz nem teljes a kép….tudja hogy nem így kell hogy kirakódjon…az utolsó darabka olyan közel van, hogy szinte csak el kéne vennie…már kézzel fogható és tisztán látja maga előtt….de még fél…fél hogy megint elesik…fél hogy többet nem tudna felállni….megint újra kűzdeni…keresni….új álmot…új darabkákat….új képet alkotni……