Hirtelen ezernyi kérdés és válasz fogalmazódik meg bennem a témával kapcsolatban…de talán nem kéne túlbonyolítanom ezeket a dolgokat.. mert talán vannak egyszerű tudományos magyarázatok… de mégis…szerelem.. nem hinném, hogy bármiféle biológiai, vagy fizikai definíció magyarázatot tudna adni ezzel kapcsolatban, hogy tulajdonképpen mi is az.. mit érzünk..mikor, és miért érezzük.. így én is csak saját példáimmal tudok előállni..nem is tudok hirtelen bonyolultabb és kifürkészhetetlenebb dolgot a világon mint a szerelem.. fiúk és lányok.. kamaszkorban sok mindent él át az ember.. emlékszem velem is megesett jó pár dolog…igaz mint azt már írtam nekünk más gyerekkorunk volt mint ami most van.. de mégis…ugyanúgy átéltem én is mindent.. csak lehet hogy máshogy.. mert ugye minden ember megéli ugyanazokat a dolgokat a világon.. csak más a történet, máshogy valósul meg.

12 éves lehettem, amikor igazán elkezdtek érdekelni a lányok…menő volt nálunk a korizás ebben az időben.. mindig a telet vártuk hogy az általános suli focipályáját fellocsolják.. én elég jónak tartottam magam, jól mozogtam a jégen..vagyis akkor én így éreztem.. na de ez is csak azért fontos mert ugye itt volt az a lány.. igazából egy idő után már csak azért jártam ki hogy lássam őt.. persze tudomást sem vett rólam.. vagyis én úgy láttam.. aztán egyszer odajött a barátnője, hogy én miért nem megyek oda a …..-hoz amikor ő arra vár.. mit lehet erre mondani.. természetesen egy szót sem tudtam volna.. meg ha odamegyek hozzá neki mit mondanék.. és mégis.. nem mondom hogy járás volt.. mert különben is mi az, hogy járás.. ez megint csak egy divat szó aminek semmi értelme..na mindegy.. de onnantól kezdve együtt mentünk korizni és kézen fogva kísértem haza..és semmi más nem volt..tényleg még csók sem..de hogy is lett volna.. nem is mertük volna..furcsa lehet ez most…megint csak a mai világot tudnám felhozni..jelen állás szerint ha van egy barátnőd vagy barátod és mondjuk 1 hete „jártok” és nem bújtok ágyba akkor a lány az faképnél is hagy mondván hogy gyáva vagy..najó nem 12 évesen van ez..bár már azon sem lepődnék meg.. tényleg nem értem a mai fiatalokat, hogy hova tartanak, mi lesz belőlük.. egyszerűen nem gondolják át hogy amit tesznek annak következményei lesznek..de tényleg csak egyszer az életben bármit teszel az végigkísér.. erre majd még visszatérek egyszer. Szóval akkor így írom „jártunk”..pár hét el is telt így..közben természetesen csak összejött végül az a csók..amit ugye az ember sosem felejt el.. de majd erre is mindjárt kitérek, hogy még ebben is van kivétel.. aztán egy nap csak úgy vége lett..fene se tudja, hogy miért, de egyik nap már nem mentem vele hazafelé, nem is szóltam egy szót sem, és Ő sem...csak mintha misem történt volna.. aztán ahogy vége lett a kori szezonnak el is felejtettem és ment minden tovább.. nem mondanám hogy nagy szerelem volt, mert hogy is lett volna.. ennyi idősen nem hinném hogy egy ember valóban tudja hogy mi az.. sőt én a mai napig nem tudom....de persze idővel megtanulunk élni a tudattal, és vagy becsapjuk magunkat, vagy bevalljuk az igazat…szóval valamilyen szinten változik az ember.. persze inkább csak építkezünk önmagunkra, mert az alap már megvan.. ezt nem lehet átformálni, nem lehet újrakezdeni, soha nem fog megváltozni.. álcát lehet felvenni, de az úgyis lepereg és hamar kiderül hogy milyenek is az alapok…

Na de, szó mi szó, innen indult el az egész…persze eközben és utána ugyanúgy lejártunk az asztalokhoz.. de minden változott.. főleg én..nekem ettől kezdve a lányok határozták meg az életemet.. de tényleg, bármit amit csináltam, az mind miattuk volt.. nem tartom magam nagy nőcsábásznak, meg a mai napig nem ismertem ki a női agy gondolkodását.. valószínüleg soha nem is fogom…de mégis megtanultam jó pár dolgot az évek során.. megtanultam „bánni” velük.. ez így elég primitíven hangzik, de hát hogy mondjam.. el tudok bármiről beszélgetni velük, igaz sokszor pont leszarom, hogy mi van a hajával, vagy mennyit szarakodott amíg eldöntötte, hogy melyik felsőt vegye meg…de eközben valahogy mégis talán olyan apró jeleket mutatok ki, magam sem tudom, hogy valamiért megkedvelnek.. gondolom nem a külsőm miatt.. mert hát aki látott az tudja, hogy nem vagyok egy macsó kigyúrt menő csávó a tojás fejemmel…de elfogadtam magam és így leperegnek rólam ezek a megjegyzések.. igaz sok olyan lány van akinek a szemében kapásból egy vesztes lúzer vagyok biztos… de hogy a francban lehet így ítélkezni valakiről.. eldöntjük ránézésre hogy ki milyen.. ez ma a világ…amíg egy szót sem váltottunk…és biztos vagyok benne, hogy ezekkel a csajokkal nem is tudnék 2 értelmes mondatot váltani..meg nem is vágyom rá…na de nem akarok elkanyarodni túl messzire… de mire is vágyhatnék hétfőn este 9 órakor..amikor itt van mellettem a kedvenc söröm, hozzá egy zacsi csió fokhagymás piritós kenyér karikák…nekem jelenleg ez okozza most a legnagyobb örömöt.. és mégis miközben írok, úgy érzem hogy folyamatosan egy kés forog a szívemben…és talán évek kellenek hozzá, hogy ki tudjam húzni.. tényleg nem is tudom szépíteni a dolgokat…annyi minden megesett már velem, és annyiszor beszoptam…de biztos mindig bennem volt a hiba, vagyis én mindig magamban kerestem…persze sosem találtam meg…lehet hogy így 21 határán, rosszul gondolkodok ezekről a dolgokról…és valóban legbelül mélyen tök más gondolataim vannak.. igaz azt mondom, hogy a mának élek, meg napról-napra…ilyen hülyeségek… de csak eszembe jut, meg szerintem minden normálisabb embernek, hogy vajon mi lesz 10 év múlva?.. akkor már jó lenne egy család, gyerekek.. úgy érzem, hogy mindezeknek az alapjait már most kell elkezdenem építeni…most lehet, hogy megint én látom rosszul ezeket a dolgokat.. de nézd meg mi megy ma…

Fiúk és lányok…akik inkább elássák magukban az igazságot, minthogy egy pillanatra tükörbe nézzenek….mert annyira el vannak tévedve…………azt hiszitek, hogy jó ez így, hogy hetente mással bújtok ágyba.. lógtok és nem törődtök semmivel.. egyszerűen nem gondolkodtok…és csak ismételni tudom magam.. a tetteknek súlya van…nem féltek, hogy egyszer az élet úgy visszaadja nektek, hogy nem tudtok majd lábra állni… félre ne értsen senki, én itt nem az utat mutatom, meg nem is az észt akarom osztani…mert mindenki maga választja meg, hogy mi a jó neki.. de ha nektek ez jó akkor csináljátok, mert ugye ez a divat…és nehogy kimaradjatok belőle… és ez megy 15 évesen… milyen családja lesz ezeknek, kérdezem én… milyen anya lesz az olyanból, aki 20 éves korára teljesen kiégett és csak egy friss bőrbe csomagolt elhasznált személy már…persze nem kéne ilyenekről beszélnem, talán durván is fogalmazok…és talán vannak kivételek is, akiket tisztelek, hogy helyt tudtak állni ebben a világban…de én ezek után milyen jövőt tervezzek…persze mindig is egy lányra fogok majd várni, aki talán majd megért és egyetért velem.. mert valahol a világban mindenkinek.. tényleg mindenkinek megvan a párja…csak valaki egy életen át keresi, szenved érte, valaki meg hamar megtalálja… nem egyszer hittem azt, hogy én megtaláltam….de talán mégis egy olyan volt akivel ha voltam, és mellettem volt..azt mondhattam, hogy na végre..”hazaértem”…

Ő volt az, aki mellett a fellegekben jártam.. amikor elaludt mellettem én nem tudtam a boldogságtól és reggelig néztem, ahogy alszik…amikor megfogta a kezem olyan biztonságban voltam, hogy senki nem bánthatott volna.. amikor átölelt és magához szorított például a várban.. úgy éreztem, hogy halhatatlanok vagyunk és leugorhatunk onnan nyugodtan, mert úgyis szárnyunk nőne és elrepülnénk.. és ezek azok a pillanatok amiért születünk.. hogy ezeket átéljük és részesei legyünk...komolyan azt hittem hogy már semmi más nem kell az életemben csak Ő…és most is miközben írom ezeket a sorokat, olyan súlyt érzek magamon, mintha egy épület omlott volna rám.. a torkomban olyan gombóc van, hogy legszívesebben megfulladnék tőle…hisz már mondanom sem kell, biztos tudjátok, hogy azt a bizonyos kést Ő szúrta a szívembe..szívtelenül.. és ilyenkor jut eszembe egy szó, talán már hallottátok.. nem nagy dolog….lelkiismeret…kérdezném, hogy milyen lehet egy ilyen ember lelkiismerete ezután…hogy lehet emesenen kész tények elé a másikat hónapok után…komolyan mondom bazdmeg.. emesenen érted?? Ezek után.. ennyit érdemel manapság az ember…ezt kaptam mindazért amit adtam…de már milliószor elmeséltem a sztorit….talán így is túl sokat írtam erről…de már nem törlöm vissza…pedig kinek mi a fasz köze van hozzá…a barátaimnak elmondom mert ha nem lettek volna aznap velem, nem is tudom, hogy most hol lennék.. talán nem ülnék itt, és nem innám a második sörömet, és nem mesélném el nektek mindezt.. de mégis elmondom, hátha gondolkodtok kicsit.. és lehet hogy csak 10 ember olvassa majd el..ebből a tízből meg lesz talán 3 olyan aki azt mondja, hogy nem hülyeség ez az egész, és van értelme ezeknek a soroknak…ezért írom..ezért a 3 emberért.. és akkor már boldog vagyok, ha ennyien így gondolkodnak majd… persze ez biztos veled is megtörtént..csak mondtam.. mindenki máshogy éli meg a dolgokat…ha összejössz valakivel, arra rá mondod hogy szerelmesek vagytok…mintha mindennapi rutin lenne ez.. úgy mint ahogyan elmész a munkahelyedre, vagy suliba..megveszed a napi kajádat, cigidet, bármit…de csak akkor jöttök rá ha valóban azok vagytok…persze mondtam, én a mai napig nem tudom mi az… lehet hogy azt éreztem, de honnan tudjam… ki tudja hogy mi az…

Fiúk és lányok….szerelem és csalódás…van aki sosem tapasztalja meg egyiket sem, van aki csak a jóból kap, van aki csak a rosszból…nekem volt részem mindkettőben és körülöttem is túl sok csalódást és bánatot láttam már…és még most így úgy érzem, hogy bennem van a hiba…már magam mögött hagytam a gyerekkort, de sok hibámat mégis magammal hoztam…most már tudom, hogy az élet kiismerhetetlen, de talán kezdem sejteni, hogy hogyan mennek a dolgok..most már tudom, hogy mikor mit kell tennem, és nincs semmi a fáklyaként vezetne…

talán ez lenne a szerelem.. de ki, hogy éli meg.. nekem így sikerült…

fíúk és lányok…majd ti is rájöttök, ha eddig nem jöttetek volna…